Vajon mi lehet egy PhD-s dobozában?

Januárban a  Hungarian Startup University Program első fontos mérföldkövéhez érkezett: véget ért az első félév, a hallgatók  modulzáró teszteken szuper eredményeket értek el, a hallgatók több mint fele ötös eredménnyel zárja a szemesztert  és már  javában zajlik a onepagerek értékelése is. 

Ismét megkérdeztünk egy SZTE-s hallgatót, milyen tapasztalatokat gyűjtött a kurzus alatt és mi ösztönözte, hogy belevágjon a HSUP-ba: mostani interjúalanyunk Mezőlaki Regina a BTK, nyelvtudományi doktori iskolájának hallgatója. Regina már régóta dédelgetett egy, a  tanulmányaitól teljesen független ötletet, amelyet mindenképpen szeretne megvalósítani. 

“Merem állítani, hogy a legtöbb ember legalább egyszer elábrándozik azon, hogy valami nagyot alkot az életében. Valakinek bejön, másnak pedig megmarad egy szép gondolatként a „Majd talán egyszer…” címkéjű dobozban. Szerintem én abban a fázisban vagyok, amikor snitzerrel a kezemben bontogatom azt a dobozt, és kíváncsian kukucskálok bele, hogy rájöjjek, vajon hogyan aránylik az álom és a megvalósíthatóság egymáshoz. A HSUP kurzusa rengeteg olyan kérdésemre adott praktikus választ, amelyek még csak meg sem fogalmazódtak bennem a vállalkozásindítással kapcsolatban. Ezt valahogy úgy kell elképzelni, hogy folyton a homlokomhoz csaptam, hogy „Uh, tényleg, hát ez még csak eszembe sem jutott!”. 

Viszont a tananyag összeállítóinak, a workshopok vezetőinek nem ezt a kézzelfogható tudást köszönném meg elsősorban, hanem azokat az inspiráló, motiváló alkalmakat, amik miatt biztosan nem fogom visszacsukni és a polcra tenni azt a bizonyos dobozt. A képzés mögött álló embereknek hála el merem hinni, hogy igenis megéri foglalkozni az ötletünkkel, és szerintem az ilyenfajta utakon ezek az első lépések a legnehezebbek.”

Nem kétséges, a HSUP mindenki számára egy egészen új és inspiráló élmény, kövessétek oldalunkat, folyamatosan beszámolunk az SZTE-s hallgatók tapasztalatairól!

ReFilament X Startuplive, avagy miért vedd fel azt az angol kurzust

Nem is olyan régen, 2020 novemberében hallottunk először Kiri Hunor ötletéről, a ReFilament projektről.

A projekt célja egy olyan gép tervezése, amely képes az otthoni műanyaghulladékbóla 3D nyomtatáshoz szükséges műanyag fonalat (filament-et) előállítan, mindezti otthoni körülmények között, gyakorlatilag ingyen és, ami a legfontosabb fenntartható módon. (a cikk itt olvasható: https://virtus.szte.hu/paratlan-otlet-es-melto-jutalom/)

A csapat ismét túl van egy 3 napos, angol nyelvű online workshop-on, ezúttal osztrák szervezésben, mivel a megmérettetés lehetőségét a Startuplive (SUL) rendezvénye biztosította. A SUL több, startupokat támogató ausztriai szervezet (főképp a zero21) szervezésével valósul meg. Az Ideathon-hoz hasonlóan, a SUL is egy két és fél napos, kimerítő felkészülésből és egy, az utolsó napon megrendezett nyilvános pitch-ből áll, azonban ezen az eseményen már előrehaladottabb fázisú ötleteket várnak

Hunor az ötlet megálmodója következőképpen emlékszik vissza a kihívásokkal teli eseményre:

Hogyan zajlottak az előkészületek?

Egy hosszadalmas jelentkezési folyamatot követően (nem viccelek, nekünk több, mint egy óra volt kitölteni a jelentkezési lapot) a legjobb ~15 startup jut tovább a workshopra, ahol a minden csapatnak 6 mentorral kell konzultálnia, mentoronként fél órát, a mentorok száma emiatt a résztvevők számát is korlátozza.

Hogy zajlott az első két napos felkészülés?

Az első nap délután kezdtünk Zoom-on egy gyors üdvözléssel, majd minden startup egy másfél percben bemutatta a csapatot és az ötletet, illetve hogy jelenleg milyen fázisban van az ötlet. Ezt egy kötetlen Discord beszélgetés követte, ahol a csapatok tagjaihoz az egyéni jelentkezők (talent-ek) is csatlakozhattak. A napot egy business modelling előadás zárta, majd éjszakába nyúló munka várt ránk: késő estig dolgoztunk az angol nyelvű pitch szövegén (3 perc pitch, 2 perc Q&A).

Pénteken reggel egy user-centered product design előadással kezdtünk, elkészítettük a BMC-t angolul, majd a mentorokkal konzultáltunk és ismét éjszakába nyúlóan dolgoztunk. Én ekkor már apitch-et tanultam és finomítottam.

Milyen kihívásokkal szembesültetek a pitch napján?

Szombat reggel a pitch tréning után hidegzuhanyként értek a rossz hírek: Éva, az egyetlen angolul igazán tudó csapattagunk, aki a pitch deck-et is összeállította, ágynak esett, a szervezők pedig 2 percre rövidítették a pithc idejét . Azonnal pánik, le kell rövidíteni és át kell írni a szöveget, ugyanígy a deck-et is, és még meg is kell tanulni a szöveget. Dáviddal a legjobb tudásunk szerint átdolgoztuk a pitchet, de azért mi messze nem értünk  ehhez úgy, mint Éva. 2 órával a final pitch előtt kerültünk sorra: Paulina (a főszervező)meghallgatta a pitch-ünket és utoljára tanácsokat adott a végső przentálás előtt. Ennek eredményeként a szöveg felét és a decket is át kellett írnunk újra. Szerencsére utolsó előttiek voltunk, ezért volt másfél órám megtanulni az új szöveget… Hát, őszintén szólva nagyon örülök, hogy a live stream nem visszanézhető, mert nem sikerült túl jól a final pitch. Először egy technikai bakival indítottam (a gyakorlások során pörgettem a diákat, és elfelejtettem visszatekerni az elejére), majd hamisítatlan Hunglish-al elölről kezdve a dolgot, azért mégiscsak belefértem a két percbe. Valószínűleg ennek a borzasztó kiejtésnek volt köszönhető, hogy a Q&A résznél csak egy kérdést tettek fel nekem, aminek kifejezetten örülök.

Milyen eredményt sikerült elérni?

Ugyan szinte biztosak voltunk benne, hogy ezért kár volt elvenni a helyet egy másik jelentkező elől, de tévedtünk, mivel az eredményhirdetésnél a ReFilament logója jelent meg a Best Idea Stage kategória nyerteseként. Teljes sokk, mámor és döbbenet: megnyertük a saját kategóriánkat. A mai napig nem kétlem, hogy 3 oka volt annak, hogy nyertünk:

  • először is a remek ötlet, amivel indultunk, hiszen látták bennünk a potenciált
  • másodszor a pénteki mentoring, amikor elképesztően jót beszélgettünk a mentorokkal, akik egyébként a zsűrit is alkották, és remek benyomást tettünk rájuk    
  • végül pedig a borzasztó akcentusom, aminek köszönhetően nem tettek fel nekem olyan kérdéseket, amelyekre nem tudtam volna válaszolni angolul.

Mindent összevetve, rengeteg új kapcsolatot sikerült szerezzünk, akiknek köszönhetően később még további együttműködésünk is születhet, és még tagságot nyertünk két akcelerátor programba, természetesen mindkettő osztrák és angol nyelvű, hogy a továbbiakban is legyen okom megizzadni, illetve jegyeket Európa egyik legnagyobb startup fesztiváljára, a 4GAMECHANGERS fesztiválra, amit 2021 tavaszán Bécsben rendeznek, és ki tudja, talán még arról is beszámolok majd. 😊

Milyen hasznos tapasztalatokat szereztetek?

Rengeteget tanultunk a workshop alatt:

●       a többiektől megtanultuk, hogy mennyire fontos egy egységes arculat a pitch deck-hez

●       a magunk kárán pedig azt, hogy előre el kell készíteni és meg kell tanulni 2, 3, 5, 10 és 15 perces pitch-eket is, hiszen akkor sosem érhet meglepetés

●       illetve azt is, hogy ezekre apitch-ekre angolul és magyarul is szükség lesz    

Az angolra pedig jobban rá kell feküdjünk, hiszen jövőre az Egyesült Államokba megyünk tárgyalni: az amerikai piacralépést még az Ideathon-on nyertük, és ott a nyelvtudás már kulcsfontosságú lesz. Azt hiszem, hogy a következő félévre fel is veszek az SZTE-n egy angol nyelvi kurzust, tegyetek ti is így, jól fog jönni.